Hegesztésből művészet
Egy napon, amikor megláttam a szobrait, valami furcsa kettősség volt bennem, hiszen a szobrokat általában nem így, nem ebben a formában képzeljük el. Az Ő alkotásai légies, vagy épp robosztus alakok, formák, fémes csillogásban.
Ĉech Gábor ugyanis fémekkel dolgozik, eleinte mint autószerelő, hegesztő ismerkedett meg ezzel a világgal, majd tovább haladva a hegesztést művészi szintre emelte.
Ĉech Gábor hitvallása:
“Ahhoz, hogy egy emberi alkotás remekbe sikerüljön, s időtlen ragyogással kápráztassa és gyönyörködtesse az embereket, a tehetség, a téma, a kivitel tökéletessége mellett kell valami más is. A remekműben van valamilyen tündéri elem is, mely csodálatos fényével átsugárzik az egészen, oly gyöngéden és megejtően, mint ahogyan az északi fény világít a nyári éjszakában, valószerűtlenül s mégis fényszerűen, mert látni és olvasni is lehet mellette. A remekmű legyen valóságos, pontos, okos, céltudatos, arányos, gondosan megmunkált, hűségesen kivitelezett – s legyen még valami más is. Tündéri is legyen. S minden öntudatosság mellett önfeledt is legyen. Mérnöki szabályok szerint épüljön, de káosz is legyen benne, egy kávéskanálra való az ősködből, mely a csillagképek nyomában porzik, arany szemcsékkel. Tündéri nélkül csak „nagy” vagy „tökéletes” művek vannak. Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes. Csak sugárzik, a „csak álom” is benne van, a csillagok fénye, a tündéri. S a feladatnak ez a része, amikor a művész már nem tud művén segíteni; az utolsó ecsetvonást, a tündérit az Isten végzi el.” (Márai Sándor: Füves könyv részlet, A remekműről és a tündériről )
„Első kiállításom 2005-ben volt, amely egy új világot tárt fel előttem. Ezt kiállítások sorozata, megrendelések, kül- és beltéri alkotások követték. Így nevem a felvidéki Rév Komáromban egyre ismertebb lett.
A munka menetét, kezdetét befolyásolja, az ihlet, az hogy a készülő szoborral éppen hogy állok, de tény szinte minden nap alkotok. Ez azonban nem valósulna meg a szerető, gondoskodó családi háttér nélkül, amiért köszönet jár.” (C.G.)
Gábor azt mesélte egy róla szóló cikkben, neki előnyösebb dolga van a kő, illetve fa szobrászokkal szemben, mivel ő bármikor vághatja, újra felépítheti alkotását, hiszen számára az anyag nem korlát, hanem lehetőség. Nincs méret, és alakbeli eleve elrendeltség, hanem a fémtest mindig, a teljesség állapotáig bővíthető.
„Nem tanultam a hegesztést, az ezermesterségbe csöppentem bele, így nőttünk fel két fiú testvéremmel együtt.. Maga a tehetség adott – kapott dolog fentről, ami kiforrt bennem a már elsajátított munkafolyamatok és az anyag szeretete árnyékában. Autodidakta módon fedeztem fel a fémbe rejtett alkotás varázsát, amihez sok alázat és még több szorgalom.szükségeltetik. Műveimet nem kovácsolással, hanem aprólékos hegesztéssel készítem vasból és vörösrézből.” (C.G)