Nem jártam művészeti iskolába, autodidakta vagyok.
A szobrászkodáshoz a rajzoláson és festészeten keresztül vezetett az út. Amiért elindultam ezen az úton az Frei Tamás Sándorfi Istvánnal készített interjúja volt. Azokat az őrült fotorealisztikus festményeit látva én is el akartam jutni arra a szintre, hogy képes legyek úgy festeni, ami az évek során többé kevésbé sikerült is. Az ecset technikai kezelése megy, olyan formát festek amilyet akarok, de mit is akarjak? Rájöttem, a hosszú évek alatt csak a művészet kapujáig jutottam… És innentől a fejlődést nagyon lassúnak éreztem.
Aztán egy véletlen folyamán betévedtünk Ausztriában egy művész kiállítására. Rozsdás fémszobrokat készített hulladékvasból. Hirtelen annyi ötletem lett. Rájöttem, mihez is kezdek az apámtól oly hirtelen örökölt lakatos műhellyel és a sok rosszvassal, amit akkor már tíz éve sajnáltam kidobni mert mégiscsak… mire használom azokat a képességeket, amikre ő tanított még a halála előtt mikor még csak kiskamasz voltam és akkor inkább csak nyűgnek éreztem.
A történet folytatása itt van Önök előtt.