1992 óta foglalkozik lószőrékszerek készítésével, melyet azóta is, – immár 33 éve – művel nagy örömmel és kitűnő művészi érzékkel.
1992-1998-ig, 6 éven keresztül, nyaranta a Németh György által szervezett Országos Lószőrékszer-készítő táborban sajátította el ennek a ritka népi kismesterségnek a fortélyait és itt fejlesztette tudását. Hatással voltak rá Bodrogi Sándor munkái.
1986-ban került közel a népművészethez, először gyöngyfűzéssel foglalkozott, de rabul ejtette ez az új anyag, a finom technika, a nagy türelmet igénylő elfoglaltság. Ez a csaknem feledésbe merült pásztor népművészet lehetővé teszi, hogy a ló farokszőrének szálaiból egy csomózásos technikával nagy finomságú, aprólékos kidolgozású, gyönyörű termékeket, ékszereket lehessen készíteni, saját fantázia alapján, teret engedve kreativitásunknak. A lószőrékszer-készítés hagyományos formái mellett újító módon dolgozza fel a magyar népművészet jellegzetes díszítő motívumait. Célja, hogy olyan ékszereket készítsen, amik megfelelnek a mai divatnak, de megőrzik a magyar népművészet értékeit.
1994. óta részt vesz népművészeti kiállításokon, pályázatokon, vásárokon. Készít láncokat, karkötőket, fülbevalókat, gyűrűket, melyeket szívesen díszít üveggyöngyökkel, csont- és fagyöngyökkel, a lószőrékszer készítés hagyományait figyelembe véve.
Lószőrékszerei nagy része NIT (Népi Iparművészeti Tanács) által zsűrizett.
2016-ban megkapta a „NÉPI IPARMŰVÉSZ” címet.
2021-ben a XVII. Országos Népművészeti Kiállításon GRÁNÁTALMA-DÍJ-at kapott.
2010 óta üvegolvasztással is foglalkozik, azaz fusing technikával készülnek medálok, nyakékek, karkötők, fülbevalók, gyűrűk a műhelyében, hiszen kézművesként igyekszik kipróbálni többféle technikát, és az üveg mindig is közel állt hozzá.
A LÓSZŐRÉKSZEREKRŐL
Az ember és a ló kapcsolata hétezer évre nyúlik vissza. A ló az ember leghűségesebb segítőtársa volt munkában, harcban egyaránt. A magyarság mintegy kétezer évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a lótenyésztéssel. A nomád népek életében a ló nélkülözhetetlen volt, lehetővé tette a szabad, gyors helyváltoztatást, az íjas-lovas harcmodort. Teje húsa élelemként szolgált, farkából, sörényéből kötélféle készült, a jurta favázát is lószőrkötelekkel erősítették össze.
Legősibb ékszereink természetes anyagokból -csontból, szaruból, lószőrből- készülhettek. Viski Károly szerint a honfoglalás előtti nomád pásztor, szerelmesének lószőrből készült ékszerekkel kedveskedhetett. A lószőrfonás igazi mesterei készítettek óraláncokat, gyűrűt, tűtartót, gombot, s befontak fogantyúkat, pl. borotválkozó ecset nyelét, pipaszárat, szipkát. A jártasabbak egymásba fonták a különböző színű lószőrszálakat, a pejt a fehéret a feketét, a sárgát. Általánosan szokás a fonadék apró üveggyöngyökkel való díszítése is.
A KÉSZÍTÉSRŐL
Lószőrékszer készítéshez jó minőségű lószőrre van szükség, a jó minőségű lószőr erős, hajlékony, rugalmas, felülete fényes. Felhasználás előtt tisztítani szükséges. Lószőrből készíthetünk mai viselésre is alkalmas ékszereket, így gyűrűket, fülbevalókat, karkötőket, függőket, egyszerűbb és díszesebb láncokat, nyakékeket. A készítéshez fából készült segédeszközökre, un. kaptafákra van szükség, a kaptafákat a lószőrékszerkészítő maga készíti el.
Karika készítés
Egy függőleges árokkal ellátott karikakészítő kaptafára a lószőrszálat néhányszor feltekerjük, majd a függ. árok segítségével körbehurkoljuk a szálakat. A hurkolás módja megegyezik a kalotaszegi dupla írásos himzőöltéssel.
Függő készítés
Minden eltérő formához és mérethez külön kaptafát kell faragni nem szálasodó keményfából. A függő idő előtti lecsúszását a vizszintes árok akadályozza meg.
A lószőr szálat a kaptafa árkában kétszer-háromszor körbetekerjük, majd tűvel megemelve a köteget, megkezdjük a hurkolást, az első sorban egyenlő távolságokra elhelyezzük a csomókat, majd felfelé haladva mindig a fölső három szálat fogjuk össze a csomókkal. A mintázat spirálisan halad fölfelé, ha a kaptafa tetejére értünk, a kész függőt lehúzzuk a formáról.
Gyűrű készítés
Függőleges árokkal ellátott, nagyobb átmérőjű kaptafára több szál lószőrt feltekerünk, majd két szállal, laposcsomózással körbehurkoljuk. Ha a szálköteget kettévesszük, akkor készíthetünk üveggyöngyökből fejet is a gyűrűnek.
A lószőrékszerek ezeknek az elemeknek a kombinációjával jönnek létre, a láncok, karkötők, a karikák és a függők összekapcsolával alakulnak ki, s a készítő fantáziája befolyásolja a végeredményt.
